Magfogadás

– Hogy mit hol vesznek be?

– A spermát.

– De mi van vele?

– Hol veszik be a spermát?

– Beveszik?

– Remélem, mert most reggel nyolcra kaptam időpontot.

P.-nek kezdett elege lenni a biztonsági őr értetlenkedéséből, de akkor reggel, a SOTE Baross utcai épületének főportájánál egy kicsit még viccesnek találta a párbeszédüket. Persze már csak hét perce volt odaérni, és úgy tűnt, az őr még a legközelebbi vécéig sem tudná útba igazítani. Szerencsére épp meglátta a szemközti falon az információs táblát, azt írta: Asszisztált Reprodukciós Osztály - III. emelet.

– Ide megyek – paskolt a fémre már az őrre vissza se nézve, és elindult felfelé a főlépcsőn.

De csak a második emeletig jutott, ott ugyanis vége volt a lépcsőháznak.

P. visszament tehát a főportához, ahol – hála istennek – már ott ült egy lilásvörösre festett hajú, csontos asszony. Természetesen a biztonsági őrrel beszélgetett, aki a portásfülke nyitott ablakán bedőlő felsőtesttel épp magyarázott neki valamit.

– Na, ugye hogy nincs ott! – köszöntötte az őr az épp visszaérkező P.-t.

– Jó reggelt! Az Asszisztált Reprodukciós Osztályt keresem – szólt P. a nőhöz, a biztonsági őr feje fölött. – Itt, a táblán azt írják, hogy harmadik emelet, de nincs is harmadik emelet.

– Persze, át kell menni a pavilonba – válaszolt a portás, mintha mi sem lenne ennél természetesebb. P. kezdte elveszíteni a türelmét.

– És oda hogy jutok át?

– A pavilonba?

– Oda.

– Itt lemegy az alagsorba, ott a büfé. Ott befordul…

– Merre?

– Hát erre – mondta a portás a jobb kezével balra kígyózó mozdulatot téve.

– Balra?

– Igen, erre, így – és megismételte a mozdulatot a bal kezében lévő tollal is. – Aztán elmegy a folyosó végéig, és ott a lifttel fel a harmadikra. Vagy a harmadikra az a lift lehet, hogy nem megy fel, csak a másodikra, és akkor onnantól lépcső. Ott van a meddőségi.

– Mármint hol ott, a másodikon? – A meddőségi szótól megfeszültek az izmok P. nyakában.

– Dehogy a másodikon, a harmadikon. Hát oda van írva – bökött a portás fejével az információs tábla felé.

P. már indult volna, de a biztonsági őr még közbeszólt:

– Én is ezt próbáltam neki magyarázni, de elindult felfelé a lépcsőn.

P. a nyugodt, mosolygós, de alapvetően tartózkodó emberek közé sorolta magát, ezért is lepődött meg, hogy emelt hangon válaszol.

– Nem, nem ezt mondta, és ne szórakozzanak már velem, ide van írva a táblára, hogy Asszisztált Reprodukciós Osztály - III. emelet, mögötte meg van egy kurvanagy lépcső, és akkor én elindulok a lépcsőn felfelé, és én vagyok a hülye? Hogy nem jövök rá magamtól, hogy igazából LEFELÉ kell elindulni, és át kell menni az izébe…

– Pavilonba – segítette ki a portás.

– A kibaszott pavilonba, ahol azt sem tudják, hányadik emeletig megy fel a szaros liftjük?

– Sajnálom, nem akartuk megbántani. Lemegy, a büfénél elfordul, aztán a folyosó végén fel. Szaladjon, mert el fog késni – igyekezett biztatóan mosolyogni a lilásvörös haj alatt a nő.

P. leszaladt a lépcsőn, a büfénél balra fordult, a folyosó végén pedig hívta a liftet, az viszont sehogy nem akart megérkezni, és mivel már két perccel elmúlt nyolc óra, elindult felfelé a felvonó melletti, kisebb lépcsőházban. A legfelső szintre érve rájött, hogy járt már ezen a folyosón, csak az előbb a főlépcső felől érkezett. Ezek szerint ez is csak a második emelet. Az egyik kezelő ajtaja nyitva volt, benn egy kismamától vett épp vért két nővér, egyikük szúrós tekintettel nézett ki a nő vénája fölül a folyosón egyre tanácstalanabbul szuszogó P.-re, aki mérgében néhányszor még a kezeit is a combjához verte. Gyerekkora óta így viselkedett, ha tehetetlennek érezte magát, hirtelen túl hosszúnak tűntek a karjai, nem tudott mit kezdeni velük, minduntalan a combjához ütköztek.

– Segíthetek? – kérdezte a másik nővér a kezelőből kilépve.

– Jó reggelt, igen, remélem. Az Asszisztált Reprodukciós Osztályt keresem. Spermaleadás.

Úgy gondolta, ezzel a szóval rávilágít a helyzet abszurditására, és a vele közel egykorú nővérrel valamiféle cinkosság alakul ki köztük, ha beavatja, hogy itt a táskájában, egy alufóliába csavart vizeletminta-tégelyben egy kis geci lapul, amit nem egészen egy órája maszturbált ki magából otthon egy amerikai pornószinésznő szaunai jelenetét nézve. Azaz csak a maszturbáció elején nézte a jelenetet, a befejezéshez fel kellett állnia, orgazmus közben pedig a tégelyt kellett a makkjához tartania, ügyelve arra, hogy az ejakulátum teljes egészében a tégelybe jusson. Orgazmus közben. Agyrém. Nem is jött annyi, amennyi szokott, képtelen volt koncentrálni. Vagy pont koncentrálni tudott, és lazítani nem? Nem volt benne biztos.

De a nővérnek nem is rebbent az arca. Persze miért is rebbent volna. Minden nap ilyenekről hall. Ez a munkája.

– Itt a lépcsőn visszamegy az alagsorba. A büfénél átvág egyenesen, és ott a folyosó végén felmegy a lifttel a pavilonba.

P. talán még soha nem gyűlölt annyira szót, amennyire akkor reggel a pavilont meggyűlölte. Tehát a portás rosszul mondta, a büfénél nem balra, hanem jobbra kellett volna fordulnia. Nyelt egyet, megköszönte a segítséget, és elment. Két perccel később végre megtalálta a megfelelő liftet, amivel felment a harmadikra, és amikor meglátta a plafonról lógó fa gólyákat meg a falakat borító több száz babafotót, torkába ugró gyomra tudatta vele, hogy jó helyen jár.

– Jó reggelt, spermaleadásra jöttem – mondta a regisztrációs pultnál ülő nővérnek.

– Név?

– K. P.

– Nem a magáét kérdeztem, hanem a feleségéét. Azon tartjuk nyilván magát is.

– Nem a feleségem, élettársam. T. Z.

– Elkésett. Nyolcra kellett volna jönnie, már bement egy másik úr. Ezt addig töltse ki – lökött elé egy papírt a nővér, P. pedig írni kezdett. – A tégelyre ráírta az adatokat?

– Igen, a nevemet ráírtam.

– Az nem jó, a felesége nevét kellett volna.

– Az én spermámra?

– Igen, mondom, hogy azon tartjuk nyilván a párt. Írja rá szépen a felesége nevét.

P. előbányászta a táskájából a tégelyt, leszedte róla az alufóliát, és nézte a vizeletre méretezett pohár alján a neonfényben egyre kevesebbnek, egyre betegebbnek tűnő gecijét. A poháron lévő matricán természetesen nem volt már hely egy újabb névnek.

– Kaphatnék egy matricát vagy egy filcet? – próbálkozott.

– Nem tartunk ilyesmit, de a tájékoztatón, amit a legutóbbi alkalommal kaptak, világosan rajta van, hogy pontosan mit kell a mintára írni. Komolyan mondom, nem értem, miért olyan nehéz ezeket elolvasni.

– De matrica vagy filc nélkül nem fogom tudni ráírni a barátnőm nevét.

– Akkor menjen haza, kérjen egy másik időpontot, és akkor majd remélhetőleg nem felejti el ráírni, amit kérünk.

Ekkor P.-nél végre betelt, ha nem is a spermagyűjtő, de egy másik, csak átvitt értelemben létező pohár.

– Ezt a gecit márpedig most be fogják venni – mondta fenyegetőn, és és kezét a tégely kupakjára tette.

"Februártól Pest megyében is átalakul az ügyeleti rendszer, az 51 ügyeleti pontból csak 11 marad, ahol egész éjjel lesz ellátás, gyermek háziorvosi ügyelet pedig mindössze 3 városban: Vácon, Cegléden és Érden lesz"

Csak a Fidesz!
Megmenti az ügyeleti rendszert!

Aki már rohant éjjel gyerekháziorvosi ügyeletre kruppos-lázas gyerekkel az tudja milyen érzés ...

Az egész Pilisből Vác van a legközelebb, de mivel a legközelebbi híd a Megyeri híd ez is egy jó 50-60 km.

De pl. Isaszegről hiába van a legközelebi gyerekháziorvosi ügyelet Budapesten, mehetnek vagy Ceglédre, vagy Vácra vagy Érdre:

Newton 4 törvénye:

Ha 20+ milliós autód van, muszáj türhő parasztnak is lenni hozzá.

• Az Orbán-rezsimet elítélő EP-határozat szavazásán NEM VETTEK RÉSZT az ellenzéki DK képviselői

minek nevezzelek

A madáretetőnkre rengeteg cinke jár.

Mindegyik illedelmesen kivárja a sorát, ha ő következik, akkor odareppen, felcsíp egy-két magot, aztán egyből átrepül a mellette lévő fára, ahol megeszi.
Amikor megette, akkor visszarepül, és beáll a sorba a következő adagért.

Aztán megjelent egy veréb.

Rászáll az etetőre, és ott zabál percekig.
Senkit nem enged oda a magokhoz.
Ha rengeteg várakozás után oldalról odacsimpaszkodik egy cinke, azt is elzavarja.
Az apróbb magokat hisztérikusan kiszórja a francba. Neki nem kell, másé se legyen.
Ott pöffeszkedik és tömi magát perceken keresztül minden szégyenérzet nélkül.

El is neveztük Orbán Viktornak.